Kicsi költők – mások tollával
Az egyik irodalom óra feladatai között volt Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron című verse. Ennek kapcsán az 5. osztályos gyerekeknek megadott rímekkel verset kellett írniuk, mégpedig a szamár szemszögéből. Íme egy kis ízelítő az elkészült versekből.
Szabó Ákos: Viszem a juhászt a hátamon
Erős juhász felszállott
A hátamra,
Nehéz nekem, de neki
Nehezebb a bánata.
Szomorúan furulyált,
Bánatos a kedve.
Azt csiripelték a madarak,
Beteg a szerelme.
Azt kérte tőlem, siessek,
Hát én rohantam.
Nagy fájdalmában vele együtt
Könnyeimbe fulladtam.
Elkeseredésében a botjával
A fejemre sújtott.
Megbánja ő, ha meglátja
Rajtam a búbot.
Horváth Enikő: Viszem a juhászt a hátamon
Leér a juhásznak a lába,
Mégis felül a hátamra.
Nagytermetű a legény,
De sok a bánata.
Furulyázás közben
Igen jó a kedve.
De most szomorú, mert
Élet-halál közt a szerelme.
Gyorsan a hátamra ül,
És otthonába rohantam.
Annyira siettem, hogy
Majd megfulladtam.
Mérgében a botjával
Egy hatalmasat sújtott.
Sikerült a szamárra
Ütnie egy búbot.
Németh Klaudia: Viszem a juhászt a hátamon
Viszem a juhászt,
Felült a hátamra.
Szerelme haldoklik,
Nagy a bánata.
A juhásznak
Szomorú a kedve.
Mert
Haldoklik a szerelme.
Árkon – bokron
Keresztül rohantam.
Útközben alig kaptam
Levegőt, fulladtam.
Botjával rám
Egy nagyot sújtott.
A két fülem között
Hagyott egy búbot.
Sebestyén Vanda: Viszem a juhászt a hátamon
Felült a juhász
A hátamra.
Látom, nagyon nagy
Az ő bánata.
Semmihez sincs kedve
Haldoklik szerelme.
Mondta: siess, siess!
Én meg csak rohantam.
Így nemcsak a szerelme,
Én is fulladtam.
Botjával a fejemre
Akkorát sújtott,
Hogy aki nem akarta,
Az is látta a búbot.
Hackerschmidt Noémi: Viszem a juhászt a hátamon
Felém sétál a juhász,
S fölpattan a hátamra.
Megyek, megyek s észreveszem,
A juhásznak nagy a bánata.
Látom ám,
Nincs jó kedve,
Mert megtudta,
Haldoklik a szerelme.
Mondta: Gyorsabban!
Én meg rohantam.
Annyira futottam,
Majdnem megfulladtam.
Későn értünk, s mérgében
A juhász bottal sújtott.
Nagyon, nagyon fájt,
S füleimmel éreztem egy búbot.
Tóth Vivien: Viszem a juhászt a hátamon
A juhásznak földig ért a lába,
Mégis felült a hátamra.
Nehéz volt a súlya, mégis
Hatszor akkora volt a bánata.
Zenélés közben jól érzi magát,
De most rossz a kedve.
Mivel haldoklik
Élete szerelme.
Ahogy csak tudtam,
Olyan gyorsan rohantam.
Rohanás közben,
Majdnem megfulladtam.
A juhász mérgében a fejemre
Egy bottal nagyot sújtott.
Majd a két fülem között
Ott is hagyott egy búbot.
Vargyas Milán: Viszem a juhászt a hátamon
Már megint
Felült a hátamra.
És nagyon nagy
A bánata.
Nem nagyon van
Az életre kedve,
Mert haldoklik
A szerelme.
Mint a szélvész,
Rohantam,
Közben majd
Megfulladtam.
Rám akkorát
Sújtott,
Hogy alig tudta
Lenyomni a búbot.
Vargyas Barnabás: Viszem a juhászt a hátamon
Rápattant a juhász
A hátamra.
Haldoklik babája,
Ezért nagy a bánata.
Nagyon rossz
A kedve,
Mert beteg
A szerelme.
Hazafelé
Rohantam,
Teljesen
Kifulladtam.
Botjával rám
Akkorát sújtott,
Hogy a bicskával
Nyomta le a búbot.
Vargyas Zsófia: Viszem a juhászt a hátamon
Az én gazdám
Felpattant a hátamra.
Lába lelóg
És nagy a bánata.
Füves réten furulyált,
Mert épp arra volt kedve,
De hallja ám,
Haldoklik szerelme.
Árkon – bokron keresztül
Rohantam,
De hiába futottam,
Ráadásul fulladtam.
Lassú futásom miatt
A fejemre akkorát sújtott,
Egy hét alatt tüntette el
Homlokomról a búbot.
Utoljára módosítva: 2013-10-17 09:42:01
© 2012 - All Rights Reserved
created by codical